„A lélek nélküli lélektan úgy fejezhető ki, mint a lelki tulajdonságok leírása, amelyben a lélek minden tulajdonsága előbb egyfajta gyújtópontban gyűlik össze, az énben egyesül, miközben nincs tekintettel az önálló lelki lényre. Ez a legnagyobb értelmetlenség, amit csak bedobtak a pszichológiába, nagyobb értelmetlenséget el sem lehet képzelni. A mai pszichológia mégis ennek az értelmetlenségnek a hatása alatt áll. És ez a lélek nélküli lélektan ma az egész világon híres. A jövő művelődéstörténészeinek sok dolguk lesz, ha utódainkkal valamennyire el akarják fogadtatni, hogy egyáltalán lehetséges volt olyasmi, hogy a XIX. század végén és jócskán a XX. században is a pszichológia területén a legnagyobb teljesítményként csodálták ezt. Ezt csak azért mondom el, hogy rámutassak, éppen a hivatalos pszichológia mennyire nincs tisztában az énnel, az emberi lény középpontjával.
Az ember fejlődése elválaszthatatlan a Föld fejlődésétől. Az 1911-ben megtartott öt előadás Földünk planetáris megtestesüléseit tárgyalja a Szaturnusz-állapottól kezdve, ahol az idő keletkezik. A Nap-megtestesülésben jön létre a tér. Az egész fejlődésen végighúzódik a hierarchiák lényeinek áldozathozatala és a lemondása. A Holdon keletkezik az ellenállás, a gonosz.
Földi világunk az illúzió világa, és ebben az egyetlen valóságosan megmutatkozó tény a halál. Csak az ember tudja a fizikai síkon átélni a halált. Ezért kellett a golgotai eseménynek a Földön bekövetkeznie. Krisztus csak a fizikai síkon mehetett át a halálon, majd támadhatott fel, vagyis győzhette le a halált.