Bud Spencer 86 éves, amikor az interneten elszaporodó, a nevével visszaélő hamis felhasználói fiókok és weboldalak arra késztetik, hogy belevágjon élete egyik legizgalmasabb kalandjába, és az egyik legnépszerűbb közösségi hálón létrehozott hivatalos oldalán közvetlen kapcsolatba lépjen rajongóival.
Amikor legelső, ügyetlen próbálkozásai szenzációs sikerrel járnak, hősünk elgondolkodik. Arra jut, hogy bár egy mosoly vagy kézfogás bensőségességét semmi sem pótolhatja, egy-egy személyes válasszal részben meghálálhatja közönségének a sok szeretetet és ragaszkodást.

Bud Spencer virtuális valóságba tett kirándulásának krónikájából született meg ez a finom humorral és mély humánummal átitatott könyv. De ez az írásmű több egy egyszerű naplónál – valójában izgalmas és színes memoár, amelyben a világ különbözőbb részeiből származó rajongóival csetelő Bud feleleveníti eseménydús életpályája részleteit. Egyúttal egyfajta szellemi hagyaték, a fiataloknak, a jövő letéteményeseinek szánt üzenet, amelyet az ízig-vérig nápolyi Carlo Pedersoli, az ember, a férfi, férj, apa és nagypapa fogalmaz meg néhány általa fontosnak tekintett témáról, megosztva velünk „azt a két-háromezer dolgot, amit az élettől tanult.
Az én filmjeimben a világot nagyon egyértelmű szabályok határozták meg: a gyengék tisztelete és védelme, esély az életre mindenkinek, egy egyszerű regula alapján: nem váglak pofán, csak mert más vagy, mint én, már csak azért sem, mert akkor te is pofon vághatnál engem, mivel más vagyok, mint te. Akkor váglak pofán, ha le akarsz lőni egy gazellát, ha rosszul bánsz egy gyerekkel, vagy ha megpróbálsz elrabolni egy lányt.

Gyermeki világ persze, de gyönyörű.
Bud Spencer lefegyverző őszinteséggel fejti ki gondolatait népszerűségről és barátságról, hitről és vallásról, háborúról és békéről, családról és házasságról, gyengéd tapintattal és ragyogó éleselméjűséggel szavakba öntve nemritkán sarkos véleményét politikáról és gazdaságról, valamint globalizálódott világunk legégetőbb és legkényesebb társadalmi problémáiról.