Bosnyák Sándor, aki 2020-ban hunyt el, egyike volt a 20. század legjelentősebb folklórgyűjtőinek. Az általa feltárt népköltészeti és hiedelemanyag ismerete nélkül a magyar néprajzkutatás számos téren a sötétben tapogatódzna, forráskiadványai kézikönyvként forgatott alapművek. Nyomtatásban megjelent életműve is rendkívül gazdag, mégis közel akkora kéziratos folklórgyűjtése maradt máig kéziratban. E publikálatlan hagyatékból ad közre három, látens módon egybetartozó gyűjteményt a Magyar Népköltészet Tára és a Fontes Musei Ethnographiae sorozatok legújabb kötete. Bosnyák kiadatlan erdélyi mondagyűjtései felölelik a történeti Erdély különféle vidékein, továbbá a bukovinai székelyek és a gyimesi csángók körében megörökített népmondákat. E nagyszabású, 911 szöveget tartalmazó gyűjtemény a három tájegység - etnikai csoport - prózaepikai hagyományainak átfogó igényű műfaji korpusza. A közzétett szövegeket a gyűjteményt sajtó alá rendező Magyar Zoltán átfogó tanulmánya vezeti be, és helyezi tágabb folklorisztikai összefüggésbe.