Ha kinyitja Kiss-Teleki Rita harmadik verseskötetét, mindent megtud arról, hogy a szerző az adott pillanatban miként viszonyult a világhoz és saját magához. A versek gördülékenyek, néha mosolyt csalnak az arcokra, néha könnyeket a szemekbe. Azon szerzők egyike, akik magukról írnak egyszerű, de nyers őszinteséggelNézhetsz furcsán, vagy engem bolondnak, én már csak ilyen őszinte leszek, szerintem így is túl sokan vannakakik már hallani sem képesek. A versekből kiderül, milyen érzékeny a szerző kapcsolata az emberekkel. Szinte megragadja az olvasó kezét és végig vezeti az általa megjárt, színes, mégis fájdalmas úton. Nézem az embert, ahogy itt áll, lemeztelenedve, szinte védtelenül az orkán közepénmost az az erős aki volt már gyenge, most bátran néz körbe a szerény. Kifinomult érzékenységgel nyúl az egyik legszebb témához, a szerelemhez is, néha a versek már egy-egy szakasza is tömören magában hordozza a lényeget. Figyeltelek máshol jártál, a tekinteted ijesztőbb voltminden hallgatásnál. Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát, én kinyúlok egész az ideghatárig, míg te várod a pillanat halálátés azt hiszed, magától lesz jobb a másik. Aposztróf Kiadó