Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel megszűnik, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és a Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség... "... a gyásznak nincs útmutatója, vagy hivatalos kézikönyve, az személyes, és mindenki a maga módján kell, hogy feldolgozza. " "– Te Zsombika, láttál már valakit ennyire mosolyogni a vajra? – kérdezte Lóri vihogva, én pedig akkor vettem észre magam, hogy jóformán végigvigyorgom a reggelit. – Nem, még soha. De ha ennyire vicces ez a vaj, hozok én is egyet, hátha engem is megnevettet – kontrázott rá a kilencedikes. – Oké, le lehet szállni rólam – szóltam elvörösödve, megpróbálva letörölni a képemről a mosolyt. Nem igazán sikerült. – Igen, hagyjátok már – vett védelmébe Bernadett. Vagyis csak úgy csinált, mert hozzátette: – Viszont ez a zabkása egyáltalán nem szórakoztató. Hanna, adnál a humoros vajadból? Én is szeretnék jókedvű lenni – nézett rám, mire a fiúkkal együtt felröhögött, én pedig égővörös fejjel ettem tovább a vajas croissant-t, állva a cikizésüket, amit egészen addig nem hagytak abba, amíg meg nem szólaltam. " Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik kötete.