Számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy továbbadjuk a stafétabotot. Ki-ki a maga módján, mivel nincs kaptafa. És minél több mindent kaptunk az élettől, annál többet kell visszaadnunk. Akkor, ha megvan ehhez a szándék és kitartás, és nem engedünk a nihilbe rohanó, önmagunkat romboló, csak a jelent habzsoló szellemi és erkölcsi szirénhangok csábításainak. Ez a kötet közvetlen elődjéhez hasonlóan háromrészes. Vannak benne eddig még fel nem elevenített találkozások (Arcképek) és olyan Helyszínek, melyek az előzőekben nem szerepeltek. És valahol középtájon lesz egy kaleidoszkópszerű összeállítás, Villanások innen-onnan címmel, olyan emlékmozaikok, melyek tértől és időtől függetlenül sorjáznak.