15 éve nem jelent meg kiadatlan Updike-regény Magyarországon! Először jelenik meg magyarul a Pulitzer-díjas John Updike idén 30 éves regénye"Csúcsminőségű Updike-regény szenvedélyről és politikáról. " - New York Times Book Review Alfred Clayton történelemprofesszort felkérik, írja meg a benyomásait az 1974-77 közötti időszakról, amikor Gerald R. Ford volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. ő azonban nem az akkori politikai eseményeket idézi fel, hanem saját múltjának szexuális szempontból igencsak viharos történéseit. Nemi életének részletezése mellett szemelvényeket közöl akkori munkájából is, amelynek témája James Buchanan volt, aki 1857-61 között töltötte be az USA elnöki tisztségét. Updike regényének e két szála ellenpontozza és tükrözi egymást - az egyik elbeszélésben a függetlenségi háború előtti Washington miliője és erotikus etikettje elevenedik meg, a másikban pedig a huszadik század végének New Hampshire-e. Alfred stílusa Nabokovra emlékeztet, megszállottságai azonban a hamisítatlan updike-i jellegzetességeket képviselik. "Updike kiváló érzékkel elevenít fel olyan időszakokat, amelyek izgalomban tartják olvasóit. Megragadja, miben is álltak a lényegi különbségek akkori és mostani életünk között. " - Chicago Tribune "Lenyűgöző... Alfred élete könnyed, mulatságos; ellenben Buchanané sötét, komoly. Updike mesteri érzékkel váltogatja a két szálat, a két hangütést - szórakoztat, miközben ismereteket közvetít, s teszi mindezt utánozhatatlanul szépséges prózában. " - Wall Street Journal„A kötet az Updike-regények kvintesszenciája. – New York Times „Irónia, szeszélyesség, hajlékony próza, csípős és pontos társadalmi ábrázolás és a főhős libidójára való koncentrálás: ezek a fő elemei Updike 39. regényének. – Publishers WeeklyIdézetek a könyvből „Ha a gyerekeim rám ütöttek, akkor megkönnyebbültek, hogy egy országos botrány vonja el a figyelmünket arról a botrányról, amely úgy trónolt a családunk kebelén, akár egy nagy, nyálkás béka, a pótolhatatlan veszteség mocsarának bűzét árasztva: a dezertálásomról, az eltűnésemről a napi rutinból, miután egész rövid életüket a jelenlétem uralta – az, hogy jöttem-mentem, keltem-feküdtem, vigasztaltam és fegyelmeztem; vittem őket iskolába és nyári táborba, tengerpartra és hegyekbe, Maine-be és Massachusettsbe; reggelitől lefekvésig az anyjukkal felváltva végeztem a felmerülő feladatokat, legyen az pelenkacsere vagy, mint újabban, ideges üldögélés az anyósülésen, miközben Andrew élvezte a frissen szerzett jogosítványát. „Rendelkeztem a férfiasság összes kellékével, kivéve a felnőtt férfi attitűdjét. „A királynőmnek, halványan szeplős, vörös hajú arámnak akkor még megvolt a dereka, a hajlékony tejfehér lába és a lezser hajlandósága, hogy kipróbáljon bármit. Lyndon Johnson elnökségének túlfűtött évei úgy rontottak ránk, akár egy pszichedelikus zivatar. Megzaboláztuk a termékenységünket, és felkészültünk a boldogságra. „Beköszöntött a test mennyországa. „Ha elég idő elketyeg, mindannyian történelem leszünk, nem igaz? „Az emlékezet foltos, mintha a filmet nem belemártották volna az előhívóba, csak ráspriccelték volna. „Szerette nyitva hagyni a mondatait, hogy a beszélgetőtársát kreativitásra serkentse. A vásznai, már amikor jutott ideje festeni, mindig befejezetlenek maradtak, mint Cézanne-nak. Udvariasságból hagyott egy-két üres sarkot. Általában az arcát is üresen hagyta, még rúzst sem használt. Amikor szemfestékkel próbálkozott, úgy nézett ki, mint egy kislány, aki boszorkánynak maszkírozza magát. „Úgy döntöttünk, miután Daphne tágra nyílt szemmel megérkezett a földre, hogy a saját érdekünkben és a gyerekekében nem nemzünk több utódot. Bölcs döntés volt, ugyanakkor sajnálatos is, mivel Normával természetadta adottságunk volt a gyerekcsinálásra; az én spermám és az ő petéje még akkor is egymásra talált, amikor a libidónk elcsusszant egymásé mellett, és a terhesség, szülés, dajkálás és felcseperítés megadta azt a közös érzést, hogy szoros szülői egységet alkotunk. „Az az enyhe szénaszag áradt belőle, ami a nőkből nyáron. „Azokban a távoli napokban Ford elnöksége idején minden férfinak és nőnek, aki kettesben találta magát egy szobában, amin volt zár, kötelessége volt dugni. „Ugyanolyan idegesítően olvasott a gondolataimban, ahogy a nők általában. „Mit látott bennem? Gondolom, egy nem-férjet. A nem-hitvesek mentesek a sérelmek csodálatos súlyától. „Tompa tűz lángol ebben az emberben, tűnődött Ann, amely mindkettőjüket melegítheti, ha finoman legyezi. „Mivel Buchanan rajongott a saját költőies anyjáért, nem látta, hogy egy nő is lehet olyan elszánt ellenség, mint egy férfi. „Nem férfi. Valami másféle szerzet, egy félember, a változó modern idők szülte kiméra, egy színlelő, ezért a jegyesség a végzet ízét hordozta, a tévedés zamatát, amely összeszorította Ann torkát, és a nap üres perceiben azzal fenyegetett, hogy könnyeket présel ki a szeméből, rosszkedvvel élezte meg a szavait, és a házban szánalmat és aggodalmat láttatott vele azok arcán, akik szerették, beleértve a szolgákat és az idősebb testvérek gyerekeit is. „Úgy érezte, csapdába esett egy könyv koporsójában. Ez az ember egyetlen merev lap. Attól félt, hogy őrá a könyv rácsukódik, viszont a férfinak folytatódik, messzi földeken és még magasabb hivatalokon át vezet a kitartás sagája. „Fékeztem és megálltam, nemcsak kedvesem tökéletes alakja villanyozott fel, amely olyan takaros és fitt volt, és a fekete-fehér ruhában szinte rápecsételődött a szent reggel gyengéd felszínére, a kitartó szilfa nagy váza-alakja alatt, amelyen habzottak a halvány-likőrszín bimbók; hanem a levegő buzgó, gyantás tavasz-zamata is, amely az örök fiatalságot idézte, noha még csak a harmincas éveim végén jártam. „Nem tudtam megállapítani, hogy a félelem szaga (elektromos töltésű, mint az ózoné) belőlem vagy belőle jön. „Nem ugyanaz, ha egy eseményt statisztikailag szemlélünk, ahogy olyan emberek között történik, akiket magában foglal egy társadalmi kontinuum, és ha ezt az eseményt személyesen átéljük, mint az egyéni élet egyedi és visszafordíthatatlan átalakulását, amely végigzeng az ember egyéniségén egész a szubjektív idő határaiig. „Megegyeztünk abban, hogy szerelmesek vagyunk, szertelenül szerelmesek, nem veszíthetjük el egymást. „Ez is egy család, amit szétzúzok. „Sietve befejezte a legcsábítóbb toalettet, amely illett az érzelmi beállítottságához, majd Grace Hubley kilépett a hálószobájából, és belépett a történelembe. „Csak a luxus enged meg romboló gondolatokat. A luxus és a jóvátehetetlen szegénység. „A kékfekete felhők csapott manzárdtetője, melynek ereszénél a barna napnyugta eddig bágyadtan leselkedett, most szétszakadóban volt, mögüle száraz hideg csillagpor szóródott ki. „Olybá tűnik, hogy az evolúció a rövidlátó nőket favorizálja; a férfiakat elbűvöli az a látómező, ami a fazékra, a tűre és a közvetlen férfiszükségletekre fókuszál. „Az a baj a szisztematikus feminizmussal, hogy nem elfojtja, inkább erősíti az ember fallocentrizmusát. Megnehezíti a szexuális felejtést, ami elengedhetetlen a tisztességes mindennapi társasági érintkezéshez. „Kegyetlenség volt Istentől, már ha létezik, hogy formálatlan elméket tett ilyen formás testbe. „Mindegyikünk, minden férfi és nő egy ajtó, ami mögött egy Óz rejtőzik, egy másik univerzum smaragdzöld erdőkkel és rubintvörös fogadószobákkal. „A lányok mindig is barátságosak voltam velem, bár félénkek; olyan férfi voltam nekik, aki az anyjukat jött vigasztalni és szórakoztatni az apjuk után maradt vákuumban. Orvosságnak hittek, holott én voltam a kór. „Egy szerethető embert bárki tud szeretni. A történész számára az a kihívás, hogy a nem szerethetőt szeresse. „Gerald Ford a kormányzása két éve és öt hónapja alatt tömérdek – merjünk milliókat mondani? – úgynevezett egyéjszakás kaland felett elnökölt. „Dönthettél, hogy szeretsz vagy elhagysz bennünket.