Dobai Péter számos műfajban - esszék, nyelvészeti, szemiotikai tanulmányok, filmforgatókönyvek, filmrendezések, novellák, elbeszélések, regények, műfordítások (német és spanyol nyelvből), verskötetek - alkotott jelentős, originális műveket. Egyetemi éveitől kezdve jelenléte intenzív, dinamikus, meghatározó a kortárs magyar művészet élvonalában. Legújabb verskötete: EMLÉK AZ EMBER, alcíme: ELőREHAGYOTT VERSEK / KEZDETBEN VOLT AZ EMLÉK. Dobai Péter tizenötödik verskötetének mottóvá sűríthető üzenete imigyen szól: "Semmit ne örökíts meg, / hiszen minden úgyis örök!" Az EMLÉK AZ EMBER című verskötet mind nyelvi expresszivitását, kifejezéseinek, szavainak ütőerejét, mind változatos, szuggesztív képvilágát tekintve: intuitíve és tudatosan is szerves folytatása az EGY ARC MÓDOSULÁSAI (1976), a HANYATT (1978), a VITORLÁK EMLÉKE (1994), az ÖNMÚLTSZÁZAD (1997), a MA KÖNNYEBB, HOLNAP MESSZEBB (2003), a "BARTH HADAPRÓD, BECSÜLETSZAVAMRA,  VISSZATÉR A NYÁR!" (2005), az EMLÉKEK JÖVőIDőBEN (2008) című Dobai-könyveknek. Ám jelentéskörének és emlékkörének rádiusza tágabb körívet jelöl. E könyv "Leitmotivja", életre hívó indítéka ama felismerés, miszerint az emlékezés üzenete a mindig jelen idejű gondolkodásunk és érzelmi állapotaink részévé kell váljon, ettől teljes az ember. Más szóval: nagy és szép emberi lélekmunka a múltak élőnek megtartása bármi áron. Ugyanis ezen múlik jelenvalóságunk hitele és hitessége! Csak és kizárólag a tiszta lelkiismeret és a bátor megnyilvánulás nyelvi terében szabad szólnunk egymáshoz. Vissza kell hódítanunk a szavak szentségét, gyógyító erejét, mert e nélkül semmiféle üzenetet, értéket nem közvetíthetnek szavaink "lélektől lélekig". Dobai Péter egy-egy versében nem idegen a legnemesebb pátosztól, hiszen ő maga nyilatkozta volt: nem lehetek flegma a gazdag, mély, szépséges magyar költészettel szemben, amelyből egész magamat tanultam és tanulom!