Két válás áll ennek az álmokat és valóságot lírai erővel ötvöző regénynek a középpontjában: a háború előtti Budapesten született Sophie Landsmann először szülei életében tapasztalja meg az elszakadás buktatókkal és ígéretekkel teli folyamatát, majd felnőtt nőként maga is elhagy egy férfit, hogy azután szeretők között hányódva végül megtalálja önmagát és zsidósága értelmét.

Bár Sophie új otthonai, az Egyesült Államok és Párizs a feledést sürgetik, a nő mindvégig őrzi magában hazája emlékét, és az olvasó vele együtt utazhat vissza térben és időben Magyarországra, hogy megtudja: milyen élmények, titkok, erők formálták azzá Sophie-t, akivé érett fejjel lett.

Susan Taubes önéletrajzi elemekkel átszőtt regényében az elválás sokkal több mint két ember kapcsolatának vége: külső és belső világok hasadását, távolodását és közeledését ábrázolja az írónő lenyűgözően hiteles, olykor szürreális ecsetvonásokkal.

A kultuszregény – amelyet az Egyesült Államokban most fedeznek fel újra az olvasók –évtizedekkel megelőzte korát. A Karl Ove Knausgård és Rachel Cusk nevével fémjelzett, manapság igen népszerű valóságon inneni, de fikción túli irodalom előfutárának is tekinthető.

Fordította: Lázár Júlia
‍Az élet értelméről gondolkodni, értelmet találni az életben henye és haszontalan foglalatosság, gondolta Sophie mindig is. A haszontalannál is rosszabb, kifejezetten egészségtelen. Röviden: rossz szokás.

„Az Elválás nem csupán abban előzte meg a korát, hogy azt merte sugallni 1969-ben, hogy a házasság elvakít és lebénít, hanem előfutára is korunk autofikciós irodalmának
The New Republic
„Az Elválás gyakran vicces, bővelkedik a káprázatos ötletekben, úttörő formai vitalitása pedig lenyűgöző. Csordultig tele emlékekkel, játékkal, álommal és valósággal.
The Washington Post
„A könyv egyszerre szellemes és kétségbeesett, formailag kifinomult a tér és idő modernista rétegzése szempontjából. Bárcsak évtizedekkel ezelőtt olvastam volna! Talán Sylvia Plath, Anne Sexton és a filozófus Hannah Arendt közé raknám a polcomon.
The Guardian