Ahogy a könyv címe is sugallja, mindenkinek van egy története. Vannak kimondatlan, vagy elhallgatott történetek, amelyről az érintettek alig, vagy sohasem beszéltek szívesen. Talán felvillan egy gyermekkori emlék, amikor a nagypapa a vacsoraasztalnál belekezdett egy történetbe, ami a háborús éveiről, a hadifogságról, vagy az ötvenes évek keserves időszakáról szólt, azután csendben elhallgatott, csak annyit mondott, ""nehéz idők voltak"". Vagy csupán ennyit: ""ne is beszéljünk erről"". Elgondolkodtató, hogy az akkori cikkek mennyire befolyásolhatták a közgondolkodást, hiszen stílusukat tekintve nagyjából sem tekinthetők objektív írásoknak.