"Ma, amikor három emberöltőnyi idő után visszaemlékszem a gyerekkoromban még természetesnek tartott paraszti élet mai szemmel sivárnak tűnő hétköznapjaira, büszkeséggel tölt el, hogy itt-ott magam is részese, tanúja lehettem azoknak, és hogy a letűnt múlt simogató sugarainak ölelése azóta is jótékonyan leng körbe, és éltető ereje nélkül minden bizonnyal magam sem lennék, lehetnék az, aki vagyok, és aki ezt az életutat is papírra vetette. És mint látható, amilyen nehezen indult a visszaemlékezéseim felidézése, annyira meglepő módon szinte nyitott könyvként jelent meg előttem a gyermek- és ifjúkorom számtalan eseménye, élménye, melyek között az írásból is kikövetkeztethetően szinte szertelenül csapongtam. Végül pedig ezek az élménymorzsák akár pozitív, akár negatív értelemben megalapozhatták a későbbi és a mai énem vázát, amely a szülőhelyem elhagyása után a mindenkori életem göröngyeitől csak tovább csiszolódott. "