Képzeljük el úgy az elménket, akár egy belső mozit, amelyben a legkülönbözőbb filmeket vetítik. Van közöttük vígjáték, romantikus film, ám időnként szívszorító drámákkal, ijesztő thrillerrel vagy éppen katasztrófafilmmel is találkozhatunk. Ha beülnénk ebbe a belső moziba, vajon mit látnánk benne a leggyakrabban? Lennének a filmben idegesítően sokszor ismétlődő jelenetek? Az elménkben futó programokra nem mindig látunk rá tisztán, ám időnként észrevehetjük, hogy gyakran kerülünk olyan szituációkba, amelyeket nem értünk, melyekben nem ismerünk magunkra, vagy egyes nehéz helyzetek újra és újra megtörténnek velünk.  

Ha ezek alapján magunkra ismerünk, megnyugodhatunk, nem vagyunk ezekkel egyedül. Mindannyiunknak megvannak a magunk belső történetei, melyek sokszor észrevétlenül irányítanak minket. Ezekkel a belső forgatókönyveinkkel, más néven sémáinkkal ismerkedhetünk meg most. Létrejöttükről nem mi döntöttünk, nem mi akartuk őket, mint ahogyan a felbukkanásukat sem mi szabályozzuk. Amit mi tehetünk, az az, hogy megtanuljuk felismerni, tudatosítani őket, és az elfogadás és elköteleződés terápia gyakorlatai segítségével megtanulhatunk együtt élni velük.

Könyvünk elején a pszichés rugalmatlansággal ismerkedhetünk meg, a végére pedig a pszichés rugalmasság receptjéhez is eljutunk. Ehhez nem ígérünk mást, mint egy élménydús belső utazást, ahol kiderülhet, hogy a csokievés, egy kis varázslat, a Good Will Hunting története vagy éppen az időutazás miképpen segíthet hozzá minket önmagunk mélyebb megismeréséhez és elfogadásához – egy teljesebb, tudatosabb élet kialakításához, a sémáinkkal együtt.

 
Látni fogjuk, hogy gyermekkortól kezdve egész életünkön át minden, ami velünk történik, létrehozza a saját következtetését, történetét bennünk. Ezekben a történetekben, vagy ahogyan a későbbiekben nevezni fogjuk, sémákban, benne van a múltunk minden tapasztalata, a környezetünk belénk kódolt üzenetei, amelyek egyfajta belső irányítóként, támpontokként működnek az életünkben. Amennyiben jól töltik be a feladatukat, igen hasznos irányítókká válhatnak számunkra, ilyenkor beszélhetünk úgynevezett pozitív sémákról. Más esetekben azonban azt vehetjük észre, hogy ezek a belső történeteink, programjaink elkezdenek önálló életet élni, és ha nem vagyunk résen, átveszik felettünk az irányítást.