Báthori Csaba új esszékötete három egységre tagolódik. Az első az utóbbi két évben írott jegyzeteket fogja össze, és többnyire az irodalmi művek - versek - olyan jegyeit elemzi, amelyeket a hagyományos esztétikai szemlélet elhanyagol: a mű "méreteit", a "befolyások" természetrajzát, a magány és a mű kapcsolatait, vagy éppen egy-egy költői életművet a maga egészében. A második rész a szerző romániai - főleg a Gyimesekben szerzett - élményeit rögzíti személyes hitellel, aprólékos figyelemmel, távoli magyar és román attitűdök iránti érzékenységgel. A harmadik részben kaptak helyet Báthori Csaba olyan kisebb irodalmi elemzései, amelyek egy-egy hazai vagy világirodalmi művet mutatnak be, illő rövidséggel, de a mélyebb észrevétel és megmérés szándékával. Az egész kötet, reméljük, tükrözi a szerzőnek azt a szándékát, hogy hasznos, gyógyító "ellenmérgeket" adjon az olvasónak: segítse abban a ragaszkodásban, amelyet az igazi nagy irodalmi szövegek iránt táplál. A könyvet egy rövid beszélgetés zárja.