Galambos Lajos vagyok - de volt 125 nap, amikor SD 25-14-es rabnak szólítottak. _x000D_ Nézettségi rekordokat döntöttem a tévében, világsztárokkal léptem fel, miniszterelnököknek zenéltem - de volt 125 nap, amikor a szomszédos cellákban ülőknek játszottam egy olcsó szintetizátoron az Aranyesőt. _x000D_ Jól kerestem, megvehettem magamnak, amire vágytam - de volt 125 nap, amikor száz forintot kellett fizetnem érte, hogy mossanak rám a rácsok mögött. _x000D_ Egy szép, nagy birtokon lakom - de volt 125 nap, amikor egy kétszer háromméteres zárkában töltöttem egy napból huszonnégy órát. _x000D_ Imádom a családom, tűzbe mennék a feleségemért és a gyerekeimért - de volt 125 nap, amikor nem ölelhettem magamhoz, nem csókolhattam meg őket. _x000D_ Ötvenöt év alatt nagyon sok minden történt velem - de volt 125 nap, amelynek minden egyes percére örök életemben emlékezni fogok. _x000D_ Ebben a könyvben leírtam mindent, mi történt attól a borzalmas reggeltől kezdve, amikor kommandósok rontottak ránk a saját házunkban, egészen addig a pillanatig, amíg kiléphettem a székesfehérvári börtön kapuján. Ez nem mentegetőzés, szerecsenmosdatás vagy mártírkodás, egyszerűen csak elmesélem azt a borzalmat, ami bárkivel megtörténhet. _x000D_ Azt hiszi, önnel nem? Én is azt hittem... _x000D_