Hamisítatlan Szil-kötetet kap most kézhez az olvasó. Ez már önmagában is garancia a jóra. A szerző korábbi, Tangram című könyvének ""ultrarövidprózájához"" hasonlóan az itt következő félszáz novellára ugyancsak jellemző a kirakósjáték-szerű építkezés, a feszesség, koncentráltság és letisztultság. Az Életünk legszebb napja szinte mindegyik szövegében dominálnak a hátrahagyott, de teljes egészében fel nem dolgozott múlt képei, alapfogalmai, rögeszméi. Emellett számos novella kulcsfogalma a devalváció, ezzel együtt alapfeltevésük, hogy a korábbi, fényes állapotok nem hozhatók vissza, az értékekhez nem lehet visszatérni, csak az marad számunkra, hogy fájdalmasan emlékezhetünk rájuk. Mindezekkel együtt sem tekinthetjük Szil Ágnes kötetét borúlátónak, mert a megannyi szépre csiszolt költői kép, hasonlat és az írónőtől megszokott fanyar, ámde hihetetlenül felszabadító humor - ha szabad ilyen elszálltan fogalmaznunk - ünneppé teszi az olvasást.