Emlékek és álmok elevenednek meg és keverednek össze Krusovszky Dénes verseiben. Hogyan mesélhetjük el az önéletrajzunkat egy olyan korban, amikor a személyes történeteink határai feloldódnak a digitális nyomok között? Hogyan beszélhetünk érvényesen a képek egyre nehezebben kontrollálható áradata közepette? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a kötet egyszerre érzékenyen finom és intellektuálisan radikális versei. . video_containerposition: relative;width: 100%;height: 0;padding-bottom: 56.25%; . yt_videoposition: absolute;top: 0;left: 0;width: 100%;height: 100%;Krusovszky Dénes: Életrajzi kísérletek (részlet)HajnalMegszokásbóla lábtörlőreborulvaszűköltembebocsát ásért, holotta zsebembenvolt a kulcs. ~ A részvétről Szétszedni mindig viszonylag könnyű, aztán összerakni ismét már jóval nehezebb, a részvétről akartam mondani valamit, nem ez volt az, a fertőzésveszély miatt egyébként sem lehet részvétet nyilvánítani, pedig volna rá alkalom, legutóbb egy valószerűtlenül alacsony pap beszélt a gyászolókhoz, habár csak kísérő voltam, de hozzám is, közben egy pókhálót figyeltem, nem történt semmi a lebegésen túl, soha többé nem fog eszembe jutni, mit akartam mondani a részvétről, miféle üzem az vajon, ahol gyerekméretben is gyártanak papruhát. / Túl szép lesz Túl szép minden ahhoz, hogy elmondjuk, ha elkezdjük elmondani, túl szép lesz, lemerült a telefonom, amikor ezt beleírtam, és utána már nem emlékeztem rá, miről is jutott eszembe, a nagyapám építésvezető volt annál az öntözőcsatornánál, aminek a partján először láttam egy lány mellét úgy, hogy nem kellett leselkednem, de nem erre gondoltam, ez csak most jutott eszembe, nem tudom, miről, túl szép volt a melle, hogy el tudnám felejteni, és a csatornapart is szép volt, szép munkát végzett a nagyapám csapata, ahogy elkezdem elmondani, túl szép lesz.