Drotleff Zoltán átélte az elmúlt évtizedek számos, embert és emberséget próbáló eseményét: az erdélyi származású értelmiségi család második világháborús hányattatásait, az ötvenes évek kegyetlen világát, majd az azt követő enyhébb időket. Ez a könyvecske azonban nem szabályos önéletrajz. Középpontjában egy már-már idillinek nevezhető szerelem és házasság áll, amely az imádott feleség súlyos betegségével és halálával, három és fél évtized boldog élet után félbeszakadt. A szerző ezzel a művével állít maradandó emléket Juditnak, s egyben a ma oly fontos értéket, a család szentségét is hangsúlyozza. Ugyanakkor azt példázza, hogy mindig van remény, mindig lehet az ember számára kiút és föloldozás. Hiszen miközben Drotleff Zoltán hűségesen őrzi múltja legfőbb értékeit és érzelmeit, új életében Marika személyében társra lelt. (Bakonyi István)