Kelemen Csongor pappírra vetett emlékeit tarthatja kezében a kedves Olvasó. 19 éves teológushallgatóként édesapjával, Kelemen Imre unitárius lelkésszel együtt a kommunista diktatúra hírhedt politikai rendőrségének, a Securitaténak célkeresztjébe kerülnek, és 1959-ben le is tartóztatták őket, majd az EMISZ-csoportban 15 év börtönre ítélték. Rabságának éveit Marosvásárhelyen és Szamosújváron, valamint Salcia, Stoeneºti és Grãdina kényszermunka telepein töltötte, majd általános közkegyelemmel, Szamosújvárról szabadult 1964 júliusában. A civil életbe visszatérve teológiai tanulmányait nem folytathatta, így más szakmát tanult. Bár szabadulása után is megfigyelték, ennek ellenére volt ereje közösséget építeni, létrehozva a csíkszeredai unitárius egyházközséget. Dokumentumértékű emlékezésében őszinte leírást kapunk a kor társadalmának működéséről, ezen belül arról, hogy milyen helyzetekkel szembesült egy tanulni vágyó, népéhez, kultúrájához és hitéhez ragaszkodó fiatal a kommunista diktatúrában. Hogyan élte túl a politikai börtönök és kényszermunkatelepein poklát, majd szabadulása után miként próbált ismét talpra állni, fészket rakni, közösséget építeni.