A 110 évvel ezelőtt született Kós András emlékét idézi fel ez a kötet, amelyben a 20. század második felének kiváló erdélyi magyar képzőművészét egy eddig rejtőzködő oldaláról ismeri meg az olvasó. Emlékeit vetette ugyanis papírra, s ezeket gyermekrajzaival kíséri - ugyanis a művész-szerző elsősorban a maga sztánai gyermekkorában időzik el. Az a világ, amelybe az olvasót is elkalauzolja, nem ismeretlen: Kós Károly 1991-ben megjelent Életrajzából sok vonását ismerjük - persze a felnőtt, az apa szemszögéből, s e világ néhány vonása Kós Károlynak az első világháború idején Törökországból keltezett, és feleségéhez írott leveleiből is kirajzolódik. Itt azonban, a Kós András visszaemlékezéseinek első részében a gyermek szemével látjuk ezt a világot, akinek édesanyja mellett a gazdaságban a távol lévő apát is helyettesítenie kell. A visszaemlékezés további fejezeteiben elkísérjük Kós Andrást a kolozsvári Református Kollégiumba, a főiskolára, s néhány történet erejéig a katonaságba, a hadifogságba is. De ezek a történetek is Sztána felé mutatnak, az otthon hagyottak, a falu világa felé.