„Az ébresztőórát hajnali ötre állítottam be, hogy legyen elégidőm fejben még egyszer végigvenni a műtétet. Úgy vizualizálomaz egyes lépéseket, miként a korábban említett táncos akoreográfiában előírt tánclépéseket: itt jobb lábbalelrugaszkodik, ott egy csalafinta fordulat után a színpadmegfelelő részén kell leérkeznie, ezen a ponton pedig úgy kellemelnie a karját, hogy a partnerét is meg tudja tartani – mindezta megfelelő légzéstechnikával párosítva, minden ütem mindenmozdulatát fejben tartva. Ez a folyamat minden bonyolultabbműtét előtt automatikusan beindul nálam, bizonyos szintűfeszültséggel jár, ami még erősebb koncentrációt eredményez, ami hasonlít a táncosok lelkiállapotához előadás vagy asportolókéhoz fontos versenyek előtt.
A világhírű, magyar származású agysebész különleges eseteiről és a műtő mindennapjairólmesél, lenyűgöző betekintést nyújtva az idegsebészek életébe – és az emberi agyba. Dr. Peter Vajkoczy professzor a berlini Charité kórház Idegsebészeti Klinikáját vezeti. Háromosztályon közel száz beteget látnak el egyszerre, ő pedig csapatával gyakran napi öt-hat műtétet isvégez – leggyakoribb esetei a sztrók, az agydaganat, a bypass-műtét és a gerincoszlop különbözőmegbetegedései. Ezek a műtétek mind szellemileg, mind fizikailag megterhelők, rendkívül hosszúranyúlhatnak, és nagyon bonyolultak. Az elkötelezettség, a gondosság és a szakmai kiválóság ellenéresem koronázza mindig siker a sebészek munkáját, ilyenkor fennáll a veszély, hogy a páciens súlyosfogyatékossággal ébred fel, vagy legrosszabb esetben túl sem éli az operációt. Dr. Vajkoczy megnyerő őszinteséggel mesél arról, hogyan tervezik meg és hajtják végre alegnehezebb műtéteket, mi motiválja őt, mit érez akkor, ha kudarcot vall – és milyen, amikor mindena terv szerint alakul.