A költözés napján tudtuk meg Pistáéknál, hogy a Rudolf téri ház ég. [... ] Aztán egyre lehangolóbb, egyre megdöbbentőbb, egyrefájdalmasabb névsor. [... ] Poldikát Etával együtt legyilkolták, Gáboréknak semmi nyomuk, Anciékról sincsen hír. Péterke... és Ernő. Végeláthatatlan a sor. Mindez még hozzátartozik fekete esztendőnktörténetéhez. De valójában számomra akkor fejeződött be ez az év, amikor a Zuglóba költözködés kimerítő napja utáni reggelen, ágybanfekve, kósza tekintetem megakadt a mennyezet egyik gránátsebeztepontján. A lepattant vakolatok helyén sárgás foltok szakították meg ahófehér festést: a fölöttem levő arasznyi folt körvonalai furcsán, megdöbbentően s bizalmasan - Pallas Athene ismert szobrát idézték. Ettől a naptól kezdve hónapokon keresztül minden reggel Pallas Athenefogta el elsőül pillantásomat [... ] a kultúra vigasztaló, ígéretes, bíztatóüdvözlete a Ma szomorú, züllött, reménytelen világa felé. [... ] Ám nemkeresünk most már semmire magyarázatot; megpróbálunk [... ]beletörődni mindabba, ami történt; s alázatos szívvel bízni és hinniabban, hogy továbbra is megmaradhatunk a tán meg nem érdemelt helyen, a Jóisten tenyerén. "