Hogyan lőtte le Kázmért, a medvét, Horthy Miklós? Miképp vitte be Brezsnyev elvtársat a susnyásba egy sebzett vadkan? Kikkel vadászott Horthy Miklós, Rákosi Mátyás és Kádár János? Kik cserkeltek József főherceg egykori vadászterületén a szocializmusban, és ki birtokolja a rezervátumot ma? Az elmúlt száz évben melyik magyar politikus lőtte a legnagyobb bakot? Kádár János vagy Semjén Zsolt rendezett-e jobb vadászati kiállítást? Az elmúlt száz év során Magyarország megannyi politikai, történelmi változáson esett át. Rendszerek, korszakok, ideológiák és vezetők jöttek-mentek, cserélődtek. Mégis létezik valami, ami összeköti egymással a Horthy-korszakot, a szocializmust és a rendszerváltás utáni időszakot: a hatalmi elit öröknek tetsző vadászszenvedélye. Hazánkban a vadászat nem csupán úri passzió, hanem több annál. Magyarországon számos erdő és tisztás vált fontos döntések és bizalmas megbeszélések színterévé sorsfordító történelmi pillanatokban. Miért vadásznak minden korban a politikusok? Miként alakította a politikai döntéseket az elit vadászszenvedélye? Hogyan befolyásolta mindez az emberek sorsát Magyarország elmúlt száz évében?Majtényi György könyve a hatalmasok vadászatainak legrejtettebb titkait tárja elénk történészi alapossággal, ám mégis olvasmányos formában. Korábban ismeretlen és izgalmas történetekkel találkozunk vadászokról, hajtókról, medvékről, őzekről és szarvasokról. Az olvasó Magyarország elmúlt száz évének történelmét egy vadászpuska távcsövén keresztül is megismerheti a kötet lapjain - úgy, ahogy azt politikus-vadászaink látták. A szerző ugyanakkor nem hallgatja el az áldozatok szempontjait sem.
A hatalmasok Magyarországon amellett, hogy mindig is vadásztak, egyenlőtlenségen, igazságtalanságon, részvétlenségen és személyes önzésen alapuló rendszereket építettek. Voltak olyan pillanatok a magyar történelemben, például az első, a második vagy a harmadik Magyar Köztársaság idején, amikor úgy tetszett, hogy a politika más lesz attól fogva. S bár sokszor úgy tűnt, hogy az önzés végre leteszi a fegyvert, újabb és újabb politikus-vadászok léptek színre.
A vadászat történetén keresztül általában is úgy tetszik, mintha a mindenkori magyar uralmi elitnek csak egyetlen hagyománya lenne. Mintha ugyanaz a folyó sodorta volna magával a különböző korszakok politikusait, és amikor úgy látszott, hogy apadó vizű patakká sorvadt, sőt már szinte kiszáradt a medre, még akkor sem tudtak kilépni a partra.
„A vadászat Kádár kezében a hatalomépítés tudatos eszközévé lett, ha tehát valaki bekerült Kádár közvetlen politikai környezetébe, akkor hamarosan vadászni is kezdett. És a vadászatokon olyannyira követték Kádárt, hogy amikor ő leengedte a puskát, akkor a többiek is leengedték, vagy ha ő befejezte a vadászatot, akkor a többiek is abbahagyták.
(... )
Mivel a politikusok közül ma nagyon sokan vadásznak, és az oligarchák számos vadászterületet megkaparintottak, bátran kijelenthető, hogy a nagy terítékű társas vadászatok valójában a NER-vezetők seregszemléivé váltak. Az oligarchák, a vezető politikusok vadászatai pedig nyilvánvalóan alkalmat teremtenek informális tárgyalásokra és kapcsolatépítésre is.
részlet Kácsor Zsolt a szerzővel készített interjújából