Méltán klasszikusnak számít ez a szubjektív, szuggesztív életrajz, lélekrajz, amelyet Makkai Sándor a legnagyobb és egyben legnépszerűbb erdélyi fejedelemről írt. A szerző Szekfű Gyula által ekkortájt közzétett történeti életrajzra kívánt felelni "erdélyi lélekkel", megpróbálván más szögből, más szempontok szerint megviágítani Bethlen Gábor életét, emberi-politikusi arcát, a Szekfű-féle ravasz és későreneszánsz, merkanti-lista fejedelmmel szemben, az embert, a szenvedő és érző, a kort értő és megszenvedő egyént, a politikust és országát féltő főúrt állítva írása középpontjába.