Az írónő különleges kislányára emlékezik, aki 8 évvel ezelőtt egy különleges napon, február 29-én született, és egy gyógyíthatatlan genetikai betegség következtében 3 és fél évesen meghalt. A két kis lábnyom a homokban c. nagysikerű könyve folytatása, amelyben a jelen és a múlt összefonódik, és egy csodálatos himnusz kerekedik belőle az élet értelméről, a szeretetről és a boldogságról. Hosszabb leírás: 2012. február 29-én lett volna Thais 8 éves. Anne-Dauphine szabaddá teszi magát, félreteszi a munkáját, hogy a maga teljességében élhesse meg ezt a különleges napot. A könyv keretét ennek a napnak a jelen időben elmesélt eseményei adják, így az olvasó bepillantást nyer az írónő családja életébe és abba, hogyan ünneplik meg Thais születésnapját, hogyan őrzik az emlékét. Ugyanakkor a jelen minden egyes mozzanata, minden egyes szó és mozdulat felidézi a múltat, a Thais halála előtti és utáni eseményeket, melyek hol könnyeket fakasztanak, hol mosolyt csalnak Anne-Dauphine arcára. A könyv történetein keresztül az írónő mesél arról, hogy a családjuk hogyan próbálja meg Thais halálát feldolgozni; miért vállaltak egy negyedik gyermeket is, Arthurt, aki egészségesen született; mire tanítja őket Azylis, aki nem tud járni, beszélni, mozogni; és hogyan próbálja meg őt Anne-Dauphine elengedni; miért tartja fontosnak a házaspári kapcsolatot, miben tudnak egymás támaszai lenni. Az írónő beszél a hitéről, ami megtartotta a viharban; a szenvedés értelméről, a baráti kapcsolatok megtartó erejéről; mesél nagyfiáról, Gaspard-ról, aki őszinte szavaival mindig a lényegre tapint.