A német népet a történelem során soha olyan, a nemzetet közös morális alapjaiban is megrázó, megsemmisítő vereség nem érte, mint a náci birodalom kirobbantotta háború elvesztése. Nincs olyan történelmi esemény Karthágó pusztulásától a harmincéves háborúig vagy akár a Szovjet-unióban lezajlott sztálini tisztogatásokig , amely összehasonlítási alapul vagy akár csak vonatkozási pontul szolgálhatna a nemzetiszocialista Németországban végbement iparosított tömegmészárlás mértékére. Ez a hatalmas bűntett minden szempontból példátlan volt. 1945 tavaszán egy megvetett, az európai nemzetek közösségéből kizárt, a nevében elkövetett szörnyű bűnökkel terhelt nép botorkált a porig bombázott, legázolt Németország romjai között. A háború után világossá vált, hogy hatvanmillió németet nem lehet kizárni az európai történelem folyamatosságából, s hogy a győztesek aktív szerepvállalásával egy olyan modus vivendit kell teremteni, amely a németség számára is kialakítja a demokratikus nemzetek közösségéhez csatla-kozás feltételeit. A feladat hatalmas volt, ugyanakkor senki sem táplálhatott kétségeket afelől, hogy ezt a feladatot csak a németekkel együtt, a németek aktív részvételével lehet megoldani. Az erre hivatottak azonban kevesen voltak, és e kevesek egyike volt Konrad Adenauer. M. Szebeni GézaAz Olvasó egy trilógia zárókötetét tartja a kezében, a 20. századi Európa három nagyformátumú kereszténydemokrata politikusa, az Európai Unió alapító atyái Alcide de Gasperi, Robert Schuman után most Konrad Adenauer M. Szebeni Géza könyvének főszereplője.