Az irodalom, kérem szépen, az egy olyan költői dolog.
(Esterházy Péter)
Senkit ne tévesszen meg a megnyirbált cím valódi kékharisnyák olvashatók ebben a kötetben is. Vagyis hamisítatlan Esterházy-publicisztikák glosszák, jegyzetek, esszéisztikus elmélkedések. A tárgy pedig ezúttal is bármi, azazhogy minden, amit az író észrevesz, s amire rögtön reflektál. A kor lélegzik ezekben az írásokban, néha éppenséggel légszomjjal küzdve, máskor megnyugodva. Meglehet, kevesebb a vitriol, több a rezignált bölcsesség. S hogy ez miért van így, arra áttételesen választ kapunk a kötetet záró nagy ívű esszéből, mely egyszerre szól regényről és politikáról, hagyományról és egyéniségről, de mindenekelőtt a magyar nyelvről, a magyar mondatról. Amely nem a nyelvből jön, hanem a szerzőből, vagyis mindig személyes, mindig bravúros. Stílus és nem létezés. Esterházy írói személyiségét, emberi karakterét árnyalja olvasói számára a Petri György által készített interjú.