A Nobel-díjas Harsányi Jánosról szóló trilógia III. kötete a magyar zseni emberi arcáról és tudományos eredményeiről szól. Az itthon méltánytalanul elhanyagolt világhírű tudós Budapesten született, Kaliforniában halt meg. Amit Harsányi itthon átélt, az a tehetséges értelmiségi szörnyű kálváriája a magyar történelem egy felettébb zord évszázadában. A vakhitek korában, megtapasztalt köznapi életéből táplálkozva hozott bátor döntései emelték gondolkodását a legmagasabb szintre, a tudomány tiszta logikájának világába. Van-e annál nagyobb feladat, mint magyarnak lenni és maradni az embertelenség világában és azon kívül is? Ki lehet-e lépni a hamis ideológiák világából? Hogyan lehet ésszerű és jó döntéseket hozni? Ezek a megélt valóságból származó kérdések voltak a magyar zseni legfőbb kérdései a tudományban is. Harsányi 1994-ben játék-elméletéért kapott közgazdasági Nobel-díjat Reinhard Seltennel és John Nash-sel megosztva. Nashről, a "csodálatos elméről" az amerikaiak 8 Oscar-díjra jelölt filmet készítettek. Harsányiról nem készült se film, se színdarab, nevét ma Budapesten egyetlen utca vagy tér sem őrzi.