A kötet az egykor a kis erdélyi bányavárosban, Zalatnán működő kőfaragó és kőcsiszoló iskola páratlan gyűjteményét mutatja be. Az iskola 1895-ben átadott épületének padlásáról 2014-ben került elő egy rendkívül töredékes gipszminta- és kőfaragvány-gyűjtemény, amellyel öt évig tartó művészettörténeti kutatást és restaurálást követően e kötet lapjain keresztül ismerkedhet meg az olvasó. A hányatott sorsú Erdélyi-érchegység iparát az Osztrák-Magyar Monarchia idején a korábbi évszázadok lassú fejlődéséhez képest jelentős modernizációs hullám érte el, amelynek egyik jelképévé vált ez az állami alapítású intézmény. Falai között a kőfaragók képzése mellett egy új iparművészeti tárgykészítés, a kőcsiszolás meghonosításával egy sajátos, kettős profilú oktatás alakult ki. A kőcsiszolás tárgyai elvesztek, az e kötet lapjain látható, sokáig a felejtés homályába vesző emlékek a kőfaragó műhely tevékenységének tanúi. Az ország minden szegletéből érkező kőfaragó tanoncokat az egyéni fantáziára és kreativitásra épülő oktatás és az egyéniség kibontakoztatását támogató iskolai légkör egészen különleges ornamentika létrehozására sarkallta. A zalatnai gyűjtemény a történeti Magyarország egyetlen ismert építészeti és épületszobrászati minta-és faragványgyűjteménye, amely a korszak építészeti állományából ismerős díszítmények egyedi változatait gyűjtötte össze.