Bán Teréz életrajzi regényében a szemtanú mindenre kiterjedő figyelemmel emlékezik mélyszegénységből induló gyerekkorára, Budapest ostromára, 56-ra, miközben megél egy katartikus szülőcserét, és átesik két halálközeli élményen. Bárdos Artúrnak köszönhetően gyerekkorát az Operettszínházban tölti, ahol bejáratos Szeleczky Zita, Karády Katalin, Honthy Hanna és Kiss Manyi öltözőjébe. Osztályfőnöke Bilicsi Tivadar húga. Osztálytársai közt volt Heller Ágnes és Forgó Teréz, a híres divattervező. Együtt indult Róna Viktorral, Latabár Kálmán mellett statisztált. A háború alatt a színház pincéjében találkozott Sárdy Jánossal, Turay Idával, Fényes Szabolccsal, az Operettszínház akkori igazgatójával. A legfelsőbb bíróság elnöke mellett részt vett Rajk és Rajkné rehabilitációs perújrafelvételében. A bíróságon, végzett joghallgatóként találkozott leendő férjével, akit biztos szemmel választott ki magának. Bán Teréz életének egyetlen könyve ez, egy végsőkig őszinte, az élet intim drámáit sem elhallgató sorsregény. És mondhatni, teljes, hiszen közel 80 évesen írta.