Sunday Times BestsellerÖlni tudnánk egy vakációért!Megérkeztünk hatan arra a gyönyörű görög szigetre, napsütötte beachekről és vérvörös naplementékről álmodoztunk, készen álltunk, hogy belevessük magunkat a szabadságba, vadul, csak mi, együtt, barátnők. Első éjjel úsztunk a csillagos ég alatt. Második éjjel elkezdtük a játékot a teraszon, a szikla tetején. Harmadik éjjel az idill darabokra hullott, titkokról és hazugságokról sugdolóztunk a langyos szellőben. Utolsó éjjel ott volt a holttest odalent, a sziklákon. Ki volt hajlandó még ölni is?Idézetek a kötetből„Ha éberebbek lettünk volna, ha jobban figyelünk, ha nem fordulunk el tőle – és magunktól –, akkor megakadályozhatjuk. Ez teszi az egészet még borzalmasabbá. Hogy változtathattunk volna rajta. „Most már túl késő. Vége. Soha nem törölhetjük ki az emlékezetünkből vörös kendőjét, ahogy ott lobog a reggeli szélben, beakadva a hullazsák villámzárjába. „A legbátrabb dolog, amit tehetünk, hogy segítséget kérünk. „Egy csapatot alkottunk – egy lánybúcsúztató csapatot –, de sosem voltunk ugyanolyanok. Egyáltalán nem. Ezt ne feledjük. Volt, aki napköszöntéssel indította a reggelt, esetleg futással, vagy párnát szorított a melléhez az üres ágyban. Némelyikünk azzal a céllal érkezett a lánybúcsús hétvégére, hogy kilépjen a megszokott életéből, és elmerüljön vadabb, szabadabb önmagában, felidézze, hogy valójában erre vágyik. Mások csak túl akartak lenni rajta, és számolták az órákat a hazatérésig. Mind más okból voltunk ott. Ám egyikünk… nos, ő egészen különleges okból mondott igent a lánybúcsúra. A probléma, hogy ezt egyikünk sem ismerte fel, csak amikor már túl késő volt. „– Ez a kilátás! – Magába itta a végtelen óceán ürességét. Aztán hirtelen hátrahőkölt. – A francba! Nem semmi szakadék! Bella odalépett mellé, napszemüvegét az ujjával biztosítva lenézett. – Jézusom, ez halálos! „Bella azóta várt a lánybúcsúra, hogy Lexi bejelentette az eljegyzést. Ha már elveszíted a legjobb barátnődet egy házasság miatt, legalább hozzál ki a helyzetből egy oltári nagy bulit. „Nagyon hosszú utat tettek meg négy éjszaka miatt. Nem az ilyen utak eredményeként alakult ki a klímaválság? Mert az emberek egész kontinenseket szelnek át egy lánybúcsúért, amit afféle születési előjognak tartanak? Ez az esemény régen arról szólt, hogy az esküvő előtti estén együtt ettél a barátnőiddel. Mikor vált ilyen árucikké, lánybúcsús particsomagokkal, ivós játékokkal és szánalmas kvízekkel? Élvezi ezeket egyáltalán bárki is? „Mindenki más tudta, hogyan kell ilyenkor viselkedni. Mintha elvégeztek volna egy EMBERI LÉT tanfolyamot, míg ő elmulasztotta a foglalkozást, és soha nem sikerült teljesen felzárkóznia. „A bölcsességpisztoly. Ezzel tüzelt Sam. Az igazság apró lövedékeivel, amelyek olyan egyszerűnek tűntek, amikor kimondta őket, de annyira nehéz volt rájuk találni. „A kék, ragyogó tengert akartuk, fehér kavicsszőnyeggel. Körülvenni magunkat más nőkkel, ételekről és utazásról és szexről beszélgetni – a munka, a gyerekek és az idősödő szülők helyett. Felfedezni a szabadabb, szexibb, viccesebb részeket saját magunkban. Azt akartuk, hogy a barátaink legyenek a tükreink – és visszaverjék ránk legjobb, legfényesebb önmagunkat. Egyszerre akartuk mindezt. „Ami a lánybúcsún történik, köztünk marad! „Azok az emberek a barátaink, akik megértenek bennünket. Akik tudják, hogy a pirítósra kent Marmite az, amit bármikor szívesen eszünk, akik osztoznak az irodaszerek iránti megszállottságunkban, akik tudják, hol tartjuk a csokoládé-vésztartalékot. A barátaink ismerik első csókunk történetét, a dalt, amelytől a táncparkettre penderülünk, és tudják, miért nem vagyunk képesek sírás nélkül David Bowie-t hallgatni. Testünk biokémiája megváltozik, amikor jó barátok társaságában töltjük az időt. Boldogsághormonjaink csodálatos koktélja – oxitocin, dopamin és szerotonin – feldobja a hangulatunkat. A kutatások szerint a barátságok megerősíthetik agyunk pozitív idegpályáit, és fejlesztik érzelmi intelligenciánkat. Azt is mondhatnánk, hogy a barátok felérnek egy orvossággal. De azt is bármelyik biokémikus elmondhatja, hogy ami az egyik embernek orvosság, az a másiknak akár méreg is lehet. „A pillanat állandóságát a villa falai közül érkező, éles sikoly szaggatta szét. „Ha nem tudod legyőzni őket, csatlakozz hozzájuk. „Egy csapatként mozogtak, cipőjük sarka kopogott a kockaköveken, folyamatosan nevettek, bőrük a napozás és a parfüm illatát árasztotta. Talán egy idegen tévesen azt hihette volna, hogy Ana közéjük tartozik. Hogy egyszerűen csak egy lány a csapatból. Mások a kötetről „Lucy Clarke egyre sikeresebb; ez a letehetetlen, dráma a paradicsomban stílusú regénye az eddigi legjobb írása. A cselekmény folyamatosan formálódik, akár a homok az olvasó lába alatt. – ERIN KELLY „Tele van feszültséggel és kitűnően ábrázolt karakterekkel, folyamatosan azon töprengtem, most mit fognak tenni. Lucy Clarke egyre jobb és jobb. – CLARE MACKINTOSH „Lélegzetelállító! Az a sok csavar és váratlan fordulat… az embernek leesik az álla! – EMMA STONEX „Imádtam az Egy a lányok közült: csodálatos írásmű, balsejtelmekkel, komplikált női főhősökkel, és olyan befejezéssel, amit nem láthattam előre. – GILLIAN MCALLISTER „A sistergő feszültség és a sokkoló felismerések mesterkurzusa. – ROSIE WALSH „Rejtett áramlatokkal teli, érdekfeszítő cselekmény, remek karakterek, és egy olyan érzékletességgel ábrázolt helyszín, hogy úgy érzed, te is ott vagy velük a vakáción. – T. M. LOGAN „Üdítően eszképista és addiktív, Lucy Clarke szakértő módon zsonglőrködik hat fantasztikus nő titkos vágyaival és megtévesztő manővereivel. Nem lehet abbahagyni az olvasását. – KATE RIORDAN „Lenyűgöző és okos regény, mesteri cselekményszövéssel és hangulattal, ügyes karakterábrázolással. – JANE SHEMILT „Már az első oldaltól elrepültem arra a mámorító görög szigetre… Hoz mindent, amit egy eszképista nyári olvasmánynak kell: sötét, ízletes és teljesen addiktív. – CHARLOTTE PHILBY „Magával ragadó, napfényben fürdő thriller, gyilkos csavarral. Kihagyhatatlan! – MARIE CLAIRE „Az Egy a lányok közül titkokkal teli, tökéletes vízparti olvasmány! – ALLIE REYNOLDS „Imádtam a görög helyszín érzékletes leírását. Úgy éreztem, mintha ott lennék – hallottam, éreztem és megízleltem mindent, miközben mesteri módon bomlottak ki a nyugtalanító és rejtélyes fejlemények. Magával ragadó, ügyes és ellenállhatatlan olvasmány. – KAREN HAMILTON „Üdítő menekülés volt a világ elől, nem beszélve arról, hogy jó ideje a lehető legközelebb kerültem egy görög szigethez. Imádtam! – SALLY HEPWORTH