Minden ​csak egy pillanaton múlik. Csak egy másodperc, mikor megpillantod a nagy őt, és eldöntöd, hogy többé nem kell más. És épp ugyanennyi idő elveszíteni a szeretett férfit.
Képzeld el, hogy egyszer úgy veszítesz el valakit, akit szeretsz, hogy még nem is volt igazán a tiéd. Minden nap meglátogatod őt, és csak vársz. Várod a lehetetlent, egy jelet, vagy azt, hogy rád nézzen… és közben reménykedsz benne, hogy a bűnösöknek is kijár egy csoda.
Averynek elég volt egyetlen pillantás, hogy tudja, mit érez. A piros lámpánál állva, a mellette lévő sávban meglátta a férfit, akibe szerelmes lesz, s akihez feleségül megy. Gyakran hallani olyan szerelemről, amely időbe telik, míg kialakul. De Avery és Josh szerelme inkább hasonlított egy hirtelen fellobbanó lánghoz, és miután életük szálai összefonódtak, minden megváltozott. Avery megtalálta, akit egész életében szeretett, a gyermekei leendő apját. Avery és Josh közös élete egyetlen pillanat leforgása alatt kezdődött el, majd ugyanolyan hirtelen véget is ért: a késő esti kimaradások, a kifogások, a hazugságok. Egyetlen szempillantás alatt olyan lett minden, mintha nem is létezett volna.
Amikor úgy érzed, tudod, hogy mi történik, nem is sejted, mi jöhet még ezután…