A fotórealista festészet, ahogy az 1960-as évek végétől elkezdett kibontakozni, először az Egyesült Államokban, majd Nyugat-Európában, úgy vált egyre inkább a fényképészet és a festészet közötti kapcsolat bemutatásának eszközévé - mindeközben egyre többet reflektálva a művészeti alkotások piaci viszonyaira, a fogyasztói társadalomban értelmet nyert öndefiníciójára és a liberális kapitalista rendszer mindennapjaiban betöltött szerepére. A fotórealista festészet nem csupán egy műfaj, mely versenyre kel a fényképészeti ábrázolással, hanem egyben a jóléti társadalom kétarcú felszínességének felnagyított portréja is. Ezzel szemben a közép-kelet-európai régióban, ahol a politikai és gazdasági rendszer alapvetően különbözött a Nyugat-Európában fennálló rendszerektől, ahol a művészeti alkotások szinte elenyésző piaci értékkel bírtak, és a szocialista múlt sem tűnt el nyomtalanul - ebben a környezetben a fotórealizmust másképp kell értelmeznünk.