Dr. Zsindely Ferenc (1891-1963) jogász, író, miniszter, a háború előtti korszak meghatározó vadászati személyisége volt. Feleségével Tüdős Klárával a második világháború alatti náciellenes tevékenységének eredményeképpen sok menekültet bújtatott Istenhegyi úti villájában. Ennek ellenére a kommunista rezsim a Horthy-rendszerben tanúsított szerepvállalásukért az 1950-es években megfosztotta vagyonuktól, és kitelepítette őket. Zsindely Ferenc jelentékeny munkásságot fejtett ki a pénzügyi szakirodalomban és a szépirodalomban is, versekkel, novellákkal és főleg a vadászat körébe tartozó elbeszélésekkel. Rendszeresen jelentek meg írásai, cikkei a korabeli Nimród Vadászújságban. Jó barátságban állt Kittenberger Kálmánnal, Fekete Istvánnal és Láng Rudolffal. Írásaiban méltó módon képviselte a Bársony István-i szellemi örökséget. Dunárul fúj a szél... című kötetéből "a természet ezernyi apró jelenségét meglátó, okát kutató és felismerő, a dolgok végére járó vadász tekint ránk. Minden írása lelkiségének tükörképe, mert a vadászat érzésekben és gondolatokban oly gazdaggá tette őt, hogy képes volt a növények, halak, madarak és vadak életmódjáról és szokásairól szépirodalmi, mi több, lírai köntösben pontos természettudományi ismeretet mondani. Nem csupán vadászati könyv, hanem az egymással összefüggő elbeszélések, életképek és természeti leírások tarka sorából alakult regény, mely az író vadászterületén, a Dunántúl északi részében, valamint az "Öreg-Duna" és szigetei körül játszódik. Az ottani csodás, volt világnak a hőskölteménye a mű. " A kötet tartalmát hűen illusztrálják fivére, Zsindely Endre művészi felvételei.