1948. március 10-én a hetvenéves Dohnányi Ernő hajóra szállt Genovában, s végleg maga mögött hagyta Európát. Másfél évet töltött Argentínában, majd reményeiben csalatkozva az Egyesült Államokba költözött. Itt élt 1960-ban bekövetkezett haláláig, a floridai Tallahassee-ben. A Zeneakadémia volt főigazgatója, a Filharmóniai Társaság egykori elnök-karnagya, a Magyar Rádió leköszönt zenei vezetője, a legendás zongoravirtuóz, a magyar zenei élet valaha oly befolyásos alakja egy vidéki, amerikai kisváros egyetemi tanáraként fejezte be pályafutását. Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk ? korábban publikálatlan fotók révén szó szerint is ? a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról. Kusz Veronika a zeneszerző életének érzékletes bemutatásán túl zenetörténeti kontextusba helyezi és részletesen elemzi ? nem egy esetben a szakirodalomban elsőként ? az amerikai időszakban keletkezett műveket. A kötet a 20. század egyik legjelentősebb magyar muzsikusa iránt érdeklődő átlagolvasó számára ugyanolyan izgalmakat kínál, mint a Dohnányi zenéje iránt érdeklődő zenésztársadalomnak. Kusz Veronika (1980) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa.