A helységnevek tanulmányozásának e rendszerelvű megközelítése a mitológiának jóval nagyobb szerepet tulajdonít, mint ahogyan az eddigi próbálkozások tették. A szerző a dionüszoszi mítoszt és termékenységi kultuszokat alkalmazta kutatása keretéül. E mítosz főszereplőinek, az isten jelzőinek, jelképeinek és a kultusz kísérőjelenségeinek név-összefüggésében meg is találta a kárpát-medencei településnevek zömének megfejtési kulcsát.
A szerző feltevése szerint azok a főként növény- és szőlőtermesztéssel foglalkozó népek hozták magukkal ezeket a jelképeket, amelyek rövidebb-hosszabb ideig megtelepedtek Közép-Európában. Ezen törzsek nevei és központi jelentőségű termékenységi szimbólumai maradtak fenn a kárpát-medencei helységnevek számottevő részében.
Mindez arra világít rá, hogy a Kárpát-medence településneveinek etimológiáját nem lehet az ún. indo-európai nyelvek nélkül meghatározni, mint ahogyan a dionüszoszi kultusz nyelvi vonatkozásait sem lehet felgöngyölíteni a magyar nyelv ismeretének hiányában. Ugyanis szoros összefüggés létezik az ősi magyar és az indo-európai nyelvek között. Ennek következtében az indo-európai nyelvek gyökeinek kutatásában is fontos szerepet játszik a magyar gyökrendszer.
A termékenységi szimbólumok, a különféle törzs- és településnevek szoros nyelvi összefüggése alapján a szerző azt a következtetést vonja le, hogy a Kárpát-medence településneveinek nagy többsége legalább másfél ezer esztendővel korábbi, mint ahogyan azt a hivatalos történetírás a különböző okiratokban való említésük szerint eredezteti.