"BabitsMihály Színjáték-fordításának bevezetőjében Dante költeményét csak aművelt közönségnek ajánlotta. A mű, mint a korszak szellemi életének alkotásaiáltalában, ismeretlen világba vezeti a mai olvasót. Idegen számunkra a középkornem e világi szempontokat érvényesítő gondolkodásmódja, s az a törekvése, hogyminden tapasztalható dologban az isteni jelenlétét és jelentését kereste. Ebonyolult világképet néhány, a mienkétől ugyan gyökeresen különböző, deegyszerű és számunkra is jó érthető alapelv szervezte. Aszerző e gondolkodásmód sajátosságait mutatja be az irodalom területén. Az ötfő fejezet egymásutániságában először azt, hogy a mai ember mit tanulhat aXIII-XIV. századtól,   majd a nyelvikifejezést (hermeneutika), a szimbólumalkotásra vonatkozó akkori ismereteket, módszereket és a „teológiai" realizmus mibenlétét elemzi. Aszó, illetve a szimbólum a két nagy Commedia-elemző fejezet központi témája. Azelőbbiben a zene és a képzőművészet is jelentős szerepet kap. A purgatóriummint „összművészeti" alkotás jelenik meg, amelyben a képleírások, illetvea liturgikus énekek a lélek folyamatos felfelé emelkedésének, a cselekvésnekelmaradhatatlan kísérői, sőt irányítói. Az utóbbiban a másokról pontos leírástadó, róluk véleményt formáló, de fizikai megjelenését tekintve rendkívülszemérmes Dante alakját bontja ki a különböző hasonlatokból és metaforákból. Amindenféle áltudományos verbalizmust mellőző, rendkívül egyszerű nyelvezetével, a bonyolult dolgok világos kimondásával a monográfia segít abban, hogy aszínjáték-olvasó megfeleljen Babits elvárásainak. PálJózsef (1953) a Szegedi Tudományegyetem Olasz Tanszékének vezetője, egyetemitanár. Az Akadémiai Kiadónál korábban megjelent művei, A neoklasszicizmuspoétikája (1988), A világirodalom története évszámokban (1988, Vajda GyörgyMihállyal), Világirodalom (2005, 2008), Ripensando a Budapest, dopocinquant'anni (2007), a Neohelicon című nemzetközi komparatisztikaifolyóirat főszerkesztője. "