A csillagos házak azon budapesti lakóépületek voltak, amelyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott rendelete a "zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében megkülönböztető jelzés - sárga csillag - viselésére kötelezettek)" lakhelyéül kijelölt. A rendelet értelmében az épületek bejáratát sárga csillaggal kellett megjelölni. A hatóságok arra törekedtek, hogy minden budapesti zsidó lakost ezen házakba költöztessenek (kivételt képeztek a nemzetközi gettóban, valamint a védett házakban tartózkodók). A családoknak általában egy szobát utaltak ki, meglehetősen rossz körülmények között (a lakásokban például főzési lehetőség sem volt), míg a tőlük elkobzott lakásokba mások költöztek be. Ezen házak közül kb. 1600 ma is áll. Az utóbbi években indult el a csillagos házak történetének feldolgozása, nagy részben a történések idejében még gyermek túlélők beszámolóinak felhasználásával. Ezen, az OSA Archívum által koordinált program során közel kétszáz házat térképeztek fel, amelyek közül száz ház és az oda beköltöztetett emberek történetét ismerhetjük meg a Nádor Éva közgazdász, a projekt egyik résztvevője által szerkesztett kötetből. A könyvet Ungváry Krisztián rövid előszava nyitja, amelyből megismerhetjük a historiográfiai áttekintést, a történelmi előzményeket, a Budapesten való német jelenlét következményeit, a budapesti zsidók akkori számarányát, a jogfosztás kiteljesedését, a csillagos házak kijelölését, a deportálások ideiglenes leállítását, a nyilas hatalomátvétel következményeit, a gettó korszakát, a házmesterek szerepét, végül az embermentést.