""A múlt év végén elhunyt Albert Gábor még maga korrektúrázta ezt a könyvét, amely Esszék és eszmék című sorozatának utolsó, hetedik kötete. A szerző vallomást tesz a ""világ dolgairól"" éppúgy, mint a ""lélek dolgairól"", melynek során nemcsak az író, sokkal inkább egy korszak szellemi érdeklődésének erővonalai rajzolódnak ki. A ""való világ"" például a bukovinai székelyek hányattatásáról, kétszeres ""emigrációjáról"", letelepítésükről, vagy a német nemzetiség kitelepítéséről tesz fel kérdéseket. Ennek a kérdés-felelet játéknak - miközben a mögöttünk maradt múlt ismegelevenedik - igazi tétje a jövő. A jelen provokációja ad életpulzusokat a jövőnek. S közben nemcsak az író személyiségét, tulajdon, esetleg közösen átélt múltunkat, de várható, alakítható jövőnket is megismerhetjük, ahogy csak a lélek ismerheti meg önmagát, mely a legfontosabbat, az egyetlen lényeget lehetővé teszi. Az életről van szó, a csupa nagybetűs életről, az egyetlen és ""végső értékmérőről"". Ezek az írások is ezt az életet szolgálják, legyenek azok a világ vagy éppen a lélek dolgai. A kettő elválaszthatatlan. Mert minden ország olyan - ez Albert Gábor esszéinekegyik fontos tanúságtétele - amilyennek tulajdon lelkében hittel el meri képzelni, s lelkében felépíti magát. A Csak a lélek ismeri esszésorozata ehhez az építkezéshez kíván hozzájárulni. ""