" 2008-2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lőttek. A megbüntetendő falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal műveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid "cigány rulett": ér, akit ér. Közvetlenül a merényletek után - akadtak köztük "kakukktojások" is - sokféle helyszínrajz készült rendőrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényű riport, melyek korhű ábrázolásában még benne van a rejtély. - Mondd, a Piroskától az összes befőttet elvitték? Az őszibarackot is? - Az őszibarackot is. - Pedig az volt a legfinomabb. - Ilyesmi nem fordulhatott volna elő Rákosi alatt. * - Ahogy feküdtek a földön majdnem ruhátlan! Azt hittem, sokkot kaptak, el vannak ájulva, rá is szóltam a rendőrre: "Takarjátok már be, megfáznak!" A rendőr meg mondja: "Meg vannak halva. " [... ] Egy másik meg azt mondta: "Bedobták a Molotov-koktélt, nehogy megfagyjanak. " * - Nekem ájulásom van, nem emlékszek semmire. A férjem ótotta a tüzet. Az segélt neki, aki most bent van. Elkapta a láng a függönyt. Gyönyörű szép függönyünk volt, fényes, zöld. A szőnyeg is milyen szép volt. Tiszta piros! Lángolt a ház! * - Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni előle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni. * Még egy utolsó imára mindenki odadermed. Azokért, akik nincsenek itt. Aki baltával a lábába vágott, akit meglőttek, és akinek elfagytak az ujjai. * - Nem maga a gyilkos? "