Caesareai Euszebiosz egyháztörténete a keletkezésekor új világot nyitott meg egy olyan közönség előtt, amely számára ismeretlen volt szinte minden esemény, amiről írt. Ennek nemcsak az az oka, hogy a konstantini fordulatig nem született olyan tudományos igényű mű, ami megfelelhetett volna az antik közönség várakozásainak, hanem az is, hogy Izrael és az egyház élete csupán elszigetelt jelenség volt a Római Birodalom polgárai számára. Euszebiosz együtt tárgyalja a profán és az üdvtörténet eseményeit, de korántsem egyenlő hangsúllyal és terjedelemben: a profán történelem mindig alárendelt szerepet játszik, a főszereplő minden körülmények között Isten, aki mindig jelen volt a történelemben, és Krisztus mennybemenetele óta az egyházon keresztül működik. így ő az első, aki nemcsak kronográfiát akart írni, hanem valódi egyháztörténetet. Az általa felállított mérték mind a történetírás, mind pedig a kritikus bibliatudomány számára napjainkig nélkülözhetetlen.