Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel szobákba. A kötet versei költő-elődöket idéznek meg vagy feltörő emlékeket próbálnak megszelídíteni. Az összegzés, a számvetés mindig lehetetlen, hiszen útközben vagyunk. . video_containerposition: relative;width: 100%;height: 0;padding-bottom: 56.25%; . yt_videoposition: absolute;top: 0;left: 0;width: 100%;height: 100%;Nádasdy Ádám: Billeg a csónak (részlet) Ártatlan vagyok Hazudtam éjjel, féltem nappal. A lebukástól féltem, ámde sajnos nem követtem el semmit. Negatívum volt a rovásomon: hogy ezt se, azt se. Néha levetkőztem váratlanul. A konzervízű, gyors barátkozás. Az éjszakai ingyenes fogorvos, és reggel csak egy vércsöpp, nézd, a párnán. A képzelt döntések statisztikája, miközben minden lapos, egyenes. Érkeznek hatások, de itt dorombol, itt dörömböl a felfűtött kazán. Miért maradok immunis, miért? Miért nem szánom végre el magam? Ezt valakivel meg kéne beszélni. Valakit meg kéne ölni talán. Billeg a csónak Az ábrázatunkon a néma kérdés: vajon a hullámverés taszigálja a dolgunkat előre? Kétszemélyes, lefelé csobog, kicsit evezel, ahová kizárásos alapon igyekszünk, felelősségteljesen, mégsem akárhová. Nem bánom ezt, mozgásban állandó a helyzetünk, billeg a csónak, fogod a kezem. A néma kérdés nem megy el: mi ketten minek köszönhetjük ezt az egészet? Szakállad őszül. Kopaszodsz. Szeretlek. Ott úszhatnék A folyót figyelem, ahogy a bajt, a kemény létet elválasztja tőlem. A túlsó partot nézem, fényeit: velem szalad, ahogy itt szaladok. Így kéne, hogy az életemen át, középen folyjon végig egy folyó. De hosszában, hogy mindig ott legyen a túlsó part, ahova nem megyek. Mert félelem nélkül mit ér az élet? Ha minden bajt tudunk előre, olcsó. A túlsó partnál tiszta, mély a víz, ott úszhatnék erősen, sportosan. De onnan ide vajon visszanéznék? Látnám-e szorongó kis énemet? Vagy elnéznék saját fejem fölött, nem is látnám, hogy bámulom magam? Líra Könyvklub 2024.06. 18. Fekete Ernő könyvajánlója Fekete Ernő Jászai Mari-díjas színészművész, érdemes művész, a Budapesti Katona József Színház tagja, sokat foglalkoztatott szinkronszínész. Június 12-én mutattuk be Nádasdy Ádám Billeg a csónak című könyvét a Puskin Art Moziban, ahol a szerzővel Turi Tímea beszélgetett. A eseményen Fekete Ernő olvasott fel részleteket, így őt kértük meg, írjon ajánlót a kötetről. „Öröm, ha végre sikerül egy könyvnél úgy leragadni, hogy a létezést ne lássam langyos kávéízűnek, ne röhögjön rám a semmittevés. Nádasdy Ádám új verseskötetében Az öröm és én című vers egyik versszaka ez. Kívánom mindannyiunknak, hogy még sok ilyen könyvre leljünk. És persze olvassuk Nádasdy verseit, egyet-egyet többször egymás után, ahogy verset szokás, ahogy verset kell. Engedjük, hogy valljon magáról nekünk tisztán, kendőzetlenül, és persze aztán ismerjünk magunkra. A tudásszomjat nem mondták neki, hogy hegyezni kéne a füleit, hogy bátor dolog szépen tükröződni, s a mások fénye tényleg melegít. (Nem mutatta senki, részlet) Engem, ha jól számolom, 29 éve mutattak be Ádámnak az Ibolya presszóban. Ez alatt a hosszú idő alatt számtalanszor találkoztunk, és meg kell vallanom önöknek, hogy az ő szelíd, okos fénye mellett sose fáztam. Líra Könyvklub cikk