Benedek István Gábor sokféle műfajban alkot, de a magyar novellairodalom hagyományait követő rövidebb terjedelmű, kivételes finomságú írásai életművének minden bizonnyal legmaradandóbb részét képviselik.

Új novelláskötetében összegyűjtötte azokat az írásait, amelyek egy régi, de sosem feledhető háborúról szólnak. A szerzőt hétévesen elvitték Ausztriába, Németországba, Csehországba, és történetei ennek a szürreális utazásnak az állomásait elevenítik meg.

Az események tragikus voltát azonban átlengi az író kivételes derűje, a mesélés élvezete és varázsa, a különös sorsok felmutatásának öröme.

A szerző tizenöt novellát fűzött össze. Ezek az írások többnyire a magyar zsidó élet színterein kezdődnek, de ha hősei átlagosak is, a megpróbáltatások során kivételes sorsot és tanulságot mutatnak fel. Vagyis merőben új emberi dimenziót öltenek. Ilyenformán hiába veszi körül a szereplőket drótkerítés, életük gyökerei a kincses hagyományokba nyúlnak, és a lélek felemelkedik a csodák magasságába.