Száz évvel ezelőtt, 1819. december 1-én hunyt el a spanyolnátha járvány áldozataként Kaffka Margit, a 20 századi magyar irodalom egyik kimagasló tehetsége. A Színek és évek és a Hangyaboly című regények, valamint az eredeti hangvételű és feltétlenül fennmaradást érdemlő versek és novellák százainak elismert szerzője. Babits, Kosztolányi és Ady barátja, megbecsült írói személyiség.
Novellái, még a koraiak is, nyelvi pompájukban, ambíciózus és heves boldogságkereső érzelemvilágukban, néha a túlzsúfoltság határát súroló mondanivalóikban egyáltalán nem maradnak el a regények mögött. Az elbeszélések egyfelől a kétségkívül szerencsétlen sorsú írónő magánéleti válságainak zaklatott hangulatát, másfelől az ugyancsak folyamatos válságok közepette modernizálódó magyar társadalom különös miliőjét idézik.
Érdeklődése parttalan. A címadó novella például egy regény írója és szereplői közötti konfliktus iróniával fűszerezett leírása. Zömükben ezek mégis párkapcsolati történetek, melyekből nem csupán a korszakra oly jellemző női emancipációs indulatok sugároznak, hanem egy árnyaltabb, de igazabb valóságkép vár az olvasóra: férfi és nő teljes egymásra találásának örök vágya és majdnem-reménytelensége.
Kaffka Margit válogatott novelláinak gyűjteménye a kiadó "Női remekírók" sorozatának hatodik köteteként lát napvilágot.