A 16. századi protestáns énekeskönyvek leggazdagabb, igényes teológiai programot megvalósító evangélikus gyűjteménye az 1593-ban nyomtatott Bártfai énekeskönyv. Szerkezete egyedülálló: az énekek az egyházi év ünnepei szerint követik egymást, és az adott ünnepre kijelölt evangéliumi szakaszhoz is igazodnak Az istentiszteletre és a magánájtatosságra gazdag énekválasztékot, 274 éneket kínál. Szellemi, zenei és költészettörténeti hátterét az öt felső-magyarországi szabad királyi város - Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben és Lőcse - gazdag zenei élete, értelmiségi köre és gyülekezetei adják. A bártfai szerkesztő - valószínűleg az 1593-1613 közötti eperjesi lelkész, Mihálykó János - normateremtő szándékkal kívánta rendezni az evangélikus gyülekezeti éneklést.