A kulturális nyilvánosság nem ártatlan közege a különféle szerzői, szerkesztői, kritikusi és egyéb elgondolások megjelenésének. Írók és újságírók minden eredendő szándék nélkül is a kulturális gyakorlatok mélyre ható átrendeződését válthatják ki, míg máskor megfeszített akarattal és hatalmas tetterővel sem képesek akár tapodtat is mozdítani vagy módosítani a kultúra számára kínálkozó feltételeken. A nyilvánosság szférája anélkül alakítja azonban a benne vagy általa megjelenő szándékokat és álláspontokat, hogy hatása föltétlenné válna, kötelező érvényre emelkednék. Az alkotók nem egyszerű elszenvedői vagy alávetettjei, hanem tevékeny résztvevői és formálói - avagy szó szerint írói - annak az összefüggésrendszernek, lapok és folyóiratok képezte kontextusnak, amely egyszersmind hatással is van rájuk és munkáikra. A nyilvánosságot alapjában mint ennek a kölcsönhatásnak a terét, létmódját fogom föl e kötet lapjain. BENGI László 1976-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, összehasonlító irodalomtörténet és vegyész szakokon szerzett diplomát. Jelenleg az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa. Korábbi önálló kötetei: Az elbeszélés kihívása, Fiatal Írók Szövetsége, 2000; Elbeszélt halál, Ráció Kiadó, 2012; Márton László, Kalligram Kiadó, 2014.