Az internettől azt vártuk, hogy fragmentálja majd a közönséget, és lehetetlenné teszi a médiamonopóliumok kialakulását. Ehelyett az olyan óriásvállalatok, mint a Google és a Meta uralják az interneten töltött időt, és a figyelemgazdaságból származó összes profitot magukhoz ragadják. E kötet elmagyarázza, hogyan történhetett ez; rávilágít a digitális óriások elképesztő felemelkedésére és a többiek küzdelmeire, és megmutatja, mit tehetnek a kisebb piaci szereplők, hogy túléljék azt a játékot, amit ellenük játszanak. Matthew Hindman bemutatja, hogy a felhasználók számára vonzó, látszólag aprónak tűnő előnyök hogyan képesek idővel hólabdaként felhalmozódni. Az internet nem csökkentette a közönség elérésének költségeit: csupán az változott, hogy ki és hogyan fizet. A digitális világ néhány alapvető mítoszát megkérdőjelezve a szerző elmagyarázza, hogy az internet miért nem az a posztindusztriális technológia, amelyet a nyilvánosságnak bemutattak, hogyan vált matematikailag lehetetlenné, hogy egy garázsban dolgozó egyetemista diák legyőzze a Google-t, és hogy a hálózatsemlegesség önmagában miért nem garancia a nyílt internetre. Azt is elmagyarázza, hogy a helyi digitális hírcsatornák és más kis szereplők számára miért nagyobbak a kihívások, mint amekkorának tűnnek, és bemutatja, hogy valójában mi kell ahhoz, hogy közönségük növekedjen, és életben maradjanak a mai online gazdaságban.