A hetvenes évek elejétől egy láthatatlan birodalom komisszárjai egyre nagyobb befolyást gyakoroltak Magyarország gazdasági életére. A korabeli állami külkereskedelmi vállalatok, az úgynevezett "impexek" vezetői egy nyugati irányultságú pénzügyi hálózat kiszolgálóiként elérték, hogy a blokkban egyedülálló módon szabadon alapíthattak cégeket a kapitalista Nyugaton. A közvetítő kereskedelem felfuttatásával, és egy offshore jelleggel működő vállalati hálózat kiépítésével beindították pénzszivattyújukat, amely szisztematikusan lerabolta és eladósította hazánkat. A kádári titkosszolgálat - különösen a katonai hírszerzés - "alkotmányos költségek" és titkos jutalékok ellenőrizhetetlen rendszerén keresztül transzferálta a piszkos pénzeket fedett számlákra. Ebből finanszírozta többek között a COCOM-listás termékek beszerzését Moszkva számára. Kémfilmekbe illő jelenetekben elevenedik meg, hogyan játszották ki az éber amerikai ellenőröket a Videoton vagy az EMO munkatársai, miközben becsempészték a legmodernebb technológiát a vasfüggöny keleti oldalára. Gazdasági visszaélések és pénzügyi csalások kísérték a hálózat tevékenységét, rátelepültek az energetikai szektorra is, és a korabeli "olajmaffia" segítségével dollárszázmilliókat sikkasztottak el az ország vagyonából. A rendszerváltoztatáshoz közeledve pedig egyre nagyobb figyelmet szenteltek a hozzájuk lojális új politikai elit kinevelésére.