Az első száz versem a címe Polics Miroszláv verseskötetének.

Ha egy eszmét szeretsz, rossz ember nem lehetsz. Bálványt bár nem imádsz, de magadtól tisztán látsz. Saját eszméd éppúgy lehet, mint gyengébbeknek a bálványszeretet. Különbség mi a részletekben rejlik, minden mi fontos, ezen áll vagy bukik. Az, aki kitartó, soha nem lesz napraforgó. Állod így a hideget-meleget, de maradsz aki vagy, ez megkülönböztet. Bálványok, mik jönnek-mennek, napraforgók zúgolódnak, értetlenkednek. Téged ez nem érint, nem is kérdés, önálló gondolkodás, a te fő eszméd. Maradj mindig ilyen, és büszkén állhatsz, akkor is, ha mások térden csúszva másznak. Polics Miroszláv, alias Szlavo vagyok. Születtem Pécs városában, az Úr 1978-ik esztendejében, a Kos jegyében. Minden, a csillagjegyre jellemző, jó és rossz tulajdonsággal felvértezve. Egy klasszikust idézvén: Sok mindent kitanultam, voltam már pincér, ügynök, dokkmunkás, cipész, kőműves, középhátvéd, sőt... kamiontolvaj is, tudom. Jó, kamiontolvaj nem voltam. :) Magaslatokat és mélységeket egyaránt megjártam már, életem 45 esztendeje alatt. Most valami újba vágom a fejszémet, és megpróbálok szólni hozzátok. Szólni hozzátok a verseimen keresztül. Az eszméim, az alapvetéseim a szívemből jönnek, ahogy én érzem őket. Itt most még valami nagyon eredetit kellene írnom, de csak annyit mondok: Te mondd, hogy olvasd el a könyvet, a te hangod mélyebb!