Ha levetjük morális gátlásainkat, valóban könnyűszerrel gazdagok és sikeresek lehetünk? És ennek sosem fizetjük meg az árát? Erre keresi a választ Molnár Ferenc első, 1901-ben megjelent kisregénye, amely rögtön elismerést és hírnevet hozott szerzőjének. A szatirikus, komoly társadalomkritikát megfogalmazó könyv főhőse Orsovai Pál (született Holländer Izidor) banktisztviselő, aki abbáziai egészségügyi kúrája során elhatározza, hogy egy érdekházasság révén - elveszi egy chicagói milliárdos naiv lányát - karriert csinál. S valóban: innentől kezdve az erkölcstelen, buta, semmihez sem értő - ráadásul férjnek is csapnivaló - Orsovai lakásának kilincse ki sem hűl: egymás kezébe adják pénz- és hataloméhes miniszterek, helyi érdekű és országos politikusok, újságszerkesztők. A regényben felvonulnak a századelő magyar közéletének tipikus figurái, világos képet kapunk a korabeli társadalom működéséről, amelyben a korrupció megszokottnak számít. A szatirikus ábrázolás mellett a kötetben megmutatkozik Molnár másik nagy prózaírói erénye: hitelesen ábrázolja azokat a lélektani folyamatokat, amelyek kérlelhetetlen erővel terelik az eseményeket a drámai lezárás felé. A téma elévülhetetlenségén kívül ez a másik oka annak, hogy Molnár csaknem százhúsz éves bestsellere ma is tanulságos, lebilincselő olvasmány.