Ha igaz az "előrejelzés", mely szerint két emberöltő alatt általánossá válhat az egyke (?), akkor tudnunk kell: milyennek, kinek, minek érzi magát - az egyke -, és miként viselkedik majd az egykék halmazával felálló "egyke-emberiség". Sok minden átgondolásra (sőt átérzésre!) vár. Mire lesznek képesek, alkalmasak érzelmileg, emberileg az "egyke-emberek" - mely egyke-emberi minőség máris meghatározni látszik korunk gazdasági, kulturális, etikai viszonyrendszereit. Miközben Kínában az egyke egyedül üdvözítő voltára nevelik a kamaszlányokat-fiukat (az egyke "vállalást" ott az állam támogatja, a több gyerek vállalását szankcionálja!) - addig nálunk a több gyerek vállalás szépségét és fontosságát kínáljuk (perspektívaként!) serdülőinknek. Kérdés: emberileg, erkölcsileg, logikailag miként egyeztethető össze e két ellentétes társadalmi-erkölcsi-érzelmi "elvárás" a Földön? A kérdésre adott válaszokkal máris a bolygónkon élő ember legfontosabb jogainak, érzelmeinek, erkölcsének, döntéseinek problematikájához érkezünk. Az egyke-jelenségbe (vagy ellentétébe, a "túlnépesedésbe") mindenki beleütközik, aki eligazodni akar e korban, amelyben élünk. Aki az egyke jelenséggel foglalkozik - bármilyen (tudományos, politikai, közéleti, magánéleti) oldalról közeledjék is feléje: olyan köztes, minden embert érintő területre érkezik, mely területről alig tudunk valamit, holott itt dől el, miként alakul, merre fordul két-három emberöltő (fél évszázad) alatt az emberi történelem.